A Cane Corso kutyák eredete

Az ösök a régi keleti vándorlással kerültek a mai Itália területére. Ezt a hatalmas, molossoid tipusú kutyát tekinthetjük a nápolyi masztiff és a mai corso egykori ösének. Az akkori rómaiak már valódi, céltudatos fajtatenyésztést folytattak, használati értékek szerint. A nagytestü, bivalyerös, de kissé lassú, lomha kutyák mellett megjelenik ennek a tipusnak egy könnyebb, fürgébb, karcsúbb, elegánsabb változata. Nagyvadak vadászatánál, szilaj pásztorkodás idején a gulyák, csordák, kondák mellett használták öket.

Késöbb ezen foglalkozási körök megszünésével, szolgálati kutyává lépett elö. Vámosok, csöszök mellett ör és kisérö kutyaként szolgált, söt írásos bizonyítékok támasztják alá rendörségi mivoltát, 1750-böl származó regionális rendelet, amely megtiltotta a corso használatát rabok, foglyok szökésének követésében. Ösi mivoltára vonatkozó, érdekes anyag az is, hogy tipológiai szempontból szinte teljesen megegyezett a már nem létezö, kipusztult, akkori germán, német "Bullenbeiserrel", azaz bikaharapóval. Az, mint ösi fajta eltünt, illetve megváltozott formában tovább él néhány mai, népszerü fajtában. Míg a corso, hála az egyszerü olasz népnek és késöbb néhány lelkes corso-barátnak, megmaradt az, ami mindíg is fontos volt, szeretetteljes, hüséges, odaadó társa a gazdának.

Az elsö és második világháború lehetetlenné tette a tenyésztést, az akkor meglévö állomány genetikailag megnyomorodott. 1973-ban prof. Giovanni B., Stefano Gandolfi, Giancarlo Malavasi és még néhány nagy tekintelyü szakember elkezdtek egy veszélyes és hosszantartó visszanyerési programot es a standard megalkotását. A munkát követöen 1987-ben az ENCI elfogadta a standard tervét. 1994. február 20. óta teljes joggal bekerült az FCI tagok közé.

Home :: L.O Magazin :: Csalogató :: Tanya :: Webmasters

copyright © 2002-2008 lukats online, all rights reserved
powered by icon.design